Ördög-Pataka

Olvasási idő: 2 Perc A Nagy-Küküllő partján fekszik Alsó-bajom, szász falu határán völgy van, benne egy kút és patak, a völgy felett szőlőhegyek. Egykor valamikor e szőlőhegyekben dolgozott egy szász család. Mint dolgozik korsója megürült, s növendék leányát a völgy kútjára küldi vizért. A leány megy, s mint leér, a völgyben sátrat pillant meg, melyben ékszert árultak. A szász leányok a tisztaságot és gyöngyféle ékszereket igen szeretik. Lányunk is birván a nőnem vásárlási kandiságával, a sátor felé közelget, hogy újság vágyát kielégitse. Nézdeli a fényes dolgokat, s csakhamar egy darab tetszését megnyeri; de annál inkább meg a szép leány a kalmárét. A sima kalmár kelepczében látta vevőjét, s tudva mikép pénz nem lenne nálla, azon kedvező ajánlatot teszi neki, hogy a gyöngyökkel rakott nagy ékszert hajlandó lesz neki adni úgy, ha megigéri, mikor nagy leány lesz, érette  s i l t  ad. E szó szász nyelven kötelet is lelket is tesz: a leány úgy hitte, kötelet akar a kalmár. Jól van a kivánt silt megigérte, s az ékszert nagy örömmel elfogadta, elvitte. A szép növendékből szép nagy leány lett. A szász leányok igen korán férjhez szoktak menni: e történt regénk hősnéjével is. Csakhamar szivet cserélt, s meghatározák nászúk napját, mert boldog vala. Eljött a násznap, el a nászvigalom vendégei. Megkezdődött s folyt már a sok szertartással egybeszőtt lakadalom. A leány tökéletes boldogan érezte magát. De a mint a vigalom javában folyna, tombolást hall a pitvarban, kinéz, s mit lát ott, a nyalka kalmárt, ki kéjvágyó mosolylyal eljött, hogy az ékszerért neki igért silt átvegye. A leány sebesen, mint a gondolat, szalad, előveszi a neki szánt kötelet s átadja. Most magyarázá ki magát a kalmár, mikép tévedés van a dologban, mert egyik kötelet, a más lelket értett: s kérte elégitené ki őt úgy, miként ő értelmezi, adjon neki lelket. A leány most látta át tévedését, magánkivül volt, nem tudta mit mondjan, mit tegyen. Ajánlt volna mindent, de lelket adni nem tudott, sőt szivet sem, mert az már el vala rabolva, ki volt cserélve. Azonban a kalmár nem tágitott, követelése mind feszültebb lőn, s mire a leány kereken megtagadta: egy bűvös lendület, s ki állt előtte? az elváltozott kalmár, egy valóságos ördög. A leány megrémülve helyzetén, sirásra fakad, berohan a násztömegbe, s elmondja helyzetét. A bölcs vének összedugák fejöket, hosszasan gondolkoztak, de mi okos ötletre sem jöhettek. Jelen volt az oláh pap, a vette magára a dolog kiegyenlitését. Egy kakast hozat be s átadja, odaveti az ördögnek. Itt a lélek, szolt. De az ördög más lelket akart, azzal teljességgel be nem érte. A gyülekezet az ördög haragja nevekedésére magánkivül lett félelmében. Az oláh pap ismét feltalálta magát. Kezébe vett egy kalácsot, az ördög eleibe tartja, s a kalács nevében elkezdi az ördöghez: ha képes vagy annyit kiállani mint én, a lelket megkapod. Jól van, kiállom szólt az ördög, halljam tehát mit szenvedtél? Engem – szólt a kalács nevében a pap – mint magot földbe temettek, azután levágtak, később cséppel megvertek, onnan malomba kerültem, hol két kő között összetörtek, annakutána vizbe fullasztva tésztává gyúrtak; képes vagy mind ezt kiállani?