Detonáta
Sok óriás foga körül a lányt,
S egy durva kéz ragadta mellbe őt,
Nem volt kegy s irgalom arczulatán…
Vérben hever Okna a bősz előtt.
Dalkár jött, s látva hölgye gyilkosát
Véres karral a holt leány felett:
Reá emelte sulyos kardvasát,
És sujta: s a lánygyilkos elesett.
Az elhunyt ah! saját bősz atyja volt,
Ott hörgé vérében végátkait;
De fia minden átkot visszaszórt,
Őrült leve nem birta kínait.
Orditozott mint felbőszült belény,
Hangjára zúgó mennydörgés felelt…
Megnyilt a föld… s tűzszóró keblibe
Ifjat s leányt egy percz alatt lenyelt.
A kőszivü ősz óriás vezér
S hada a tűz között megdermedett;
Kővé vált testeikből ottan a
Szép Detonata szírt emelkedett