Három Tündér

Olvasási idő: 2 Perc Ismeritek a tünde tájt, Nyilt völgyivel a szép határt, A harcztól szentelt téreket, Az égre nyúló bérczeket? Ott, hol a szög Maros foly el, Tündérek földe volt a hely. Ők alkoták a bérczeket, Ők rendezék e völgyeket. Illették a kőszirtokat, Keblökből hűs csermely fakadt. Virággal önték el a tért, S a táj egy édennel felért. *** Hunyad regényes bérczein Három tündér-leány lakott, Szebb három angyalt még e föld Teremtője nem alkotott. Három hegylánczot laktak ők, Tündéreiknek sergivel, Mind három a legbájosabb Vidékeket foglalta el. Egyik Dévának bérczein Emelte fel fénysátorát, A második lakásául Birá a szép Boldogfalvát. A harmadik a szög Maros Jobbján laká a bérczi tájt. Mind három szép tündérleány Gyönyört csak egymásban talált. Együtt valának szüntelen, Zenék és vig tréfák között, Körükből bánat, gyötrelem És minden gond kiköltözött. Amint szeszélyök készteté, Rontanak, újitottanak; Az ég mindig segélyezé, Ha valamihez fogtanak. Boldogfalvának szelleme Egykor ekképen szól vala: Épitsünk szép emlékeket, El nem veszendőket soha. Én hogyha istenem segít, Ma alkonyig állittatok Egy oly fürdőt, minőt soha E földtekén nem láttatok. És én – a bájos dévai Hegyek tündére folytatá – Páratlan várt épittetek, Ha isten is segit reá. Ha segit az isten, ha nem, Igy végezé a harmadik, A legszebb várt épittetem Szikláimra ma alkonyig. Igy szólva gyorsan szétoszolt A három szép tündér-leány: Két vár s egy fürdő tündökölt Az elbeszélt nap alkonyán. Szép volt Kalánnak fürdője, S Dévának vára fényben állt; De mégis egy sem érte fel A bájoló Aranyi várt. Mindenki elbámult azon Midőn reá esett szeme, Magát a két tündérleányt Bájolta a vár kelleme. Segélyül istent hittatok, Szólott az új vár asszonya, Nekem az ég segélyire Szükségem semmi sem vala. De várom fényes és erős, Évezredek korán túl él, És becsben is több értékü Kettőtök épitményinél. *** Eljött az éj, utána a Bérczen kiszállt a napsugár; De a Maros jobb partjain Nem fénylik az Aranyi vár. Szétszórta azt egy bősz vihar, Hogy kő alig maradt köven: Magát a szép tündér-leányt Széttépte a duló elem. A várnak helye most is áll. Multjáról a nép ajka szól: Ki gúnyolódva megveti Az ég hatalmát, meglakol.