Detonáta

Olvasási idő: 2 Perc

Dalkár gondlepve tért szülőihez,
És atyja megsejtette érzetét.
Szeress fiu, igy szóla egykoron,
Csak tündért ne, népünknek ellenét.

Szakállára megesküdt ősz atyád,
Hogy mindenütt, akit előtalál:
Megöli a tündérek fajzatát,
S a hősnek eske szent feltéte áll.

Csirájában ekként eltiltva volt
A lelki vonszalom a pár között;
De hol van az erő és hatalom,
Mely úr legyen az érzelem fölött.

Dalkár gyakorta a vadászatot,
És Okna mindig kedvesére várt,
S az ifju mért keresne vadakot,
Midőn a bércz között angyalt talált.

Egykor várá őt újra a leány,
De kése a hős ifju hosszason;
És lát a lányka durva képeket
Előnyomulni a kőszirtokon.