Detonáta
Tudod mikor a kürthang megriad,
S a férfiban forrong a harczi vér:
Szemed nem szól, s mégis pillantatod
Hozzám mint a kürt hangja ugy beszél.
Jó ifju, szólt a szép tündérleány,
Te fáradott vagy, jöjj hozzánk s pihenj;
Egy álom majd újult erőt adand,
Ha megpihensz hajlékunk csendiben.
Az óriásnak kedvesen esék
A kellemes leány minden szava.
Követte őt, de vágyok kergeték
Minőket nem érzett soha.
Az álom elfutá az ifju párt,
Ily égető tűz közt ki alhatott?
A szerelem, mint szétfolyó tűzár
Lángszárnyival fölöttük átcsapott.
Dalkár és Okna lángra gyultanak,
Szerették egymást olthatatlanul;
Ki volt az ifju párnál boldogabb?
Szivök még tiszta volt, szerelmök új.