Detonáta

Olvasási idő: 2 Perc

Fáradtan dült le, és kutyáival
Enyelgve a homályban megpihent,
Midőn közel egy gyenge tűzsugár
Mint bolygó fény előtte megjelent.

A fény után szelid szép hárfahang
Ragadta meg az ifju bajnokat,
Hallott ezer hangot a harczokon,
De nem soha ily édes hangokat.

Felpattant, s arra tarta egyenest,
Amerről őt a lágy dal ihleté,
S kit láta ott? egy égi szellemet:
Egy tündér-lány hárfáját zengeté.

Alig repült egy kurta pillanat:
Az ifju hős a lány előtt vala,
A tündérhölgy rémülve felriadt,
Ijedtség ült ki bájos arczira.

Ne félj tündérlány, szólt az óriás,
Nem bántalak, nem is vétél nekem;
De termeted nyúlánk, mint tói nád,
S gyönyörködik benned az én szemem.