Jermak
A kozákok ismét tovább hajóztak. Elérték a széles, gyorsvizű Irtis folyót. Az Irtisen haladva, második nap szép városkát pillantottak meg. A bárkát lehorgonyozták, s a kozákok megindultak a város felé. Alighogy közelebb érnek, a tatárok lövöldözni kezdenek nyilaikkal: három kozák megsebesült. Követet küld Jermak a tatárokhoz: adják fel a várost, vagy elpusztulnak utolsó szálig. Elmegy a követ, majd visszajön s így szól: – Kucsum szolgája, Atik Murza Kacsara él ottan. Sok katonája van, s azt mondja, nem adja fel a várost.
Jermak ekkor egybehívta a kozákokat és így szólt hozzájuk:
– Nos, fiúk, ha nem vesszük be ezt a várost, a tatárok diadalmaskodnak, és mi nem tudunk továbbmenni. Minél jobban megfélemlítjük őket, annál könnyebb dolgunk lesz. Rontsatok rájuk valamennyien. És mind egyszerre támadjatok. – Így is tettek. Sokan voltak ám a tatárok, és igen hetykék. Mihelyt a kozákok megtámadták a várost, a tatárok lövöldözni kezdtek. Elárasztották a kozákokat nyilaikkal. Volt, aki meghalt, volt, aki megsebesült.