A szürke nyúl
A szürke nyúl telente a falu határában éldegélt. Amikor eljött az éjszaka, hegyezni kezdte az egyik fülét és hallgatózott; aztán a másik fülét hegyezte, bajszát mozgatta, körülszimatolódzott és leült hátsó lábára. Aztán egyet-kettőt szökdelt a mély hóban, majd újra leült hátsó lábára és szétnézett. Körös-körül sehol semmi látnivaló: hó borított mindent. A hó hullámos rétegekben feküdt és úgy csillogott, mint a cukor. A nyúl feje fölött fagyos pára lengett, s ezen a párán keresztül ragyogtak le rá a nagy, fényes csillagok.
A nyúlnak az országúton kellett áthaladnia, hogy eljusson az ismerős szérűskertig. Hallani lehetett, mint reccsennek meg az úton a szántalpak, lovak horkoltak és nyikorogtak a szánkók.