Jermak

Olvasási idő: 9 Perc

Élt valaha, Rettenetes Iván cár uralkodása idején Permben, a Káma folyó partján egy gazdag kereskedőcsalád: Sztrogonovék. Hírét vették, hogy odaát a Kámán túl vagy száznegyven versztányi igen jó termőföld van: a föld már időtlen idők óta nincs felszántva, az ébenfa erdőkben már időtlen idők óta nem vág fát senki. Az erdők mélyén csak úgy hemzseg a vad, a folyók, tavak tele vannak hallal, s ezen a földön nem él egyetlen emberfia sem, csak a tatárok szoktak ide ellátogatni.

A Sztrogonovok levelet írtak a cárnak: “Add nekünk ezt a földet és mi ott várost építünk, embereket toborzunk, letelepítjük őket és többé nem járnak majd erre a tatárok.”

A cár beleegyezett és nekik adta a földet. A Sztrogonovok megbízták tiszttartóikat, hogy toborozzanak lakosságot a földre. Össze is gyűlt ott rengeteg kósza népség. Aki csak eljött, mind kapott a Sztrogonovoktól földet, erdőséget, jószágot; dézsmát nem szedtek senkitől: csak hadd éljék világukat és ha kell, szálljanak hadba a tatárok ellen. Így telepedett meg ezen a vidéken az orosz nép.

Eltelt húsz esztendő. A Sztrogonovok még jobban megtollasodtak, és kezdett már kicsi lenni nekik ez a száznegyven versztányi terület. Még több földet akartak. Vagy száz versztányira onnan magas hegyek emelkedtek, az Ural hegyláncai, és e hegyeken túl, úgy hallották, kitűnő termőföld húzódik, amelynek se vége, se hossza. Kucsum szibiri fejedelem uralkodott ezen a vidéken. Kucsum régebben meghódolt az orosz cár előtt, de később fellázadt, és fenyegetni kezdte a Sztrogonovok településeit.

A Sztrogonovok ekkor ismét levelet küldtek a cárnak: “Földet adtál nekünk, s mi a te segítségeddel felvirágoztattuk azt; most Kucsum, ez az álnok fejedelem fellázadt ellened és el akarja foglalni ezt a földet, hogy azután elpusztítson bennünket. Engedd meg, hogy elfoglaljuk az Ural túlsó oldalán húzódó területeket; legyőzzük Kucsumot, s az ő egész földjét a te uralmad alá hajtjuk.”

A cár beleegyezett és így felelt: “Ha elég erősek vagytok hozzá, hódítsátok meg Kucsum földjét. De Oroszországból ne sok embert vigyetek magatokkal.”

Mihelyt megkapták a cár levelét, a Sztrogonovok utasították tiszttartóikat, hogy gyűjtsenek egybe sok népet, s főképpen azt kötötték a lelkükre, hogy toborozzanak kozákokat a Volga meg a Don vidékéről. Abban az időben ugyanis tömegesen kóboroltak a kozákok a Volga és a Don mentén. Két-, három-, sőt olykor hatszáz ember is bandába verődött, atamánt választottak és bárkára szállva, hajókat zsákmányoltak, s fosztogattak – télen pedig valamelyik partmenti városkában ütötték fel sátorfájukat.

Lementek hát a tiszttartók a Volga partjára és tudakozódni kezdtek, miféle kozákok élnek errefelé. Ott azt mondták nekik: – Sokan vannak a kozákok. Nincs nyugság tőlük. Itt van Miska Cserkasenyin, Szári-Azman… De nem kisebb legény ám Jermak Tyimofejics atamán sem. Ennek a Jermaknak vagy ezer főnyi serege van, és nemcsak az egyszerű nép meg a kereskedők rettegnek tőle, hanem még a cár katonái is messze elkerülik.

Felkeresték a tiszttartók most Jermak atamánt, hogy rávegyék: jöjjön el velük a Sztrogonovokhoz. Jermak fogadta a tiszttartókat, meghallgatta beszédüket és megígérte, hogy Nagyboldogasszony napján eljön egész seregével együtt.

Nagyboldogasszony napján el is jöttek a kozákok: Jermak Tyimofejevics atamán hatszáz emberével érkezett meg Sztrogonovhoz. Sztrogonov először is a szomszédos tatárok ellen küldte őket. A kozákok le is verték a tatárokat. Mikor azután nem akadt semmi dolguk, bekóborolták a környéket és fosztogatták a népet.