János Vitéz
Itt a sárkány!
De a tüzet fújhatta, az őbenne semmi kárt nem tett, merthogy sárkányzsírral kenekedett meg. Akkor aztán kihúzta a vaskardját, s mikor nekirontott a sárkány, kezdte a fejeit sorban levagdalni. Mutatóban maradt egy a nyakán, s már akkor a sárkány is megszólalt, hogy kímélje az életét, csak egy feje megmaradjon, s gazdaggá teszi.
De a legény fogta a vaskardot, s levágta az utolsó fejét is.
– Ne siránkozz! Te sem kegyelmeztél meg senkinek!
A hegy meg csak forgott tovább, nem állt meg.
Megjelenik megint az öregember, s mondja neki:
– Na, fiam, csakugyan igazad volt, mert csakugyan legyőzted a sárkányt. Látom, levágtad mind a tizenkét fejét. Mehetsz most már, ahová kedved tartja, de inkább menj be a forgó hegy belsejébe, meglátod, hogy mi minden van még a világon, milyen is Tündérország! Majd én szólok a hegynek, hogy álljon meg, az ajtaja kinyílik, s bemehetsz.