János Vitéz
Elmondta a legény, hogy ő világot próbálni megy a kardjával, de azok nem sokat törődtek ezzel, hanem meghívták magukhoz ebédre.
Nagy kősziklákat vagy miket nyeltek le, s addig nyelték a kősziklát, amíg elnehezültek, elaludtak az asztalra borulva, és a legényke elszökhetett tőlük.
Azután, hogy az óriásnak be kellett volna menni a határról, ahol őrködött, de nem volt híre-hamva se, elkezdték keresni, hol marad, mit csinál ilyen sokáig, és megtalálták a nagy vízben hanyatt.
Elmondta, hogy egy Babszemjankó forma kicsi ember volt, aki az inait elvágta. Kutakodtak utána, de hiába, rég túl járt már az óriások országán, s éppen egy kerek erdőbe ért. Megy benne, mendegél, rá is esteledik. Olyan nagyon, hogy körben vágni lehetne a sötétet, s mindenféle állat bőg, bömböl, sivít, morog a fák közt!