Nemtudomka

Olvasási idő: 5 Perc Egyszer régen volt egy király, fiatal volt ő is, a felesége is. Esztendőre szép kis fiúgyermekük született. Oltalmazták, a széltől is óvták, de még fel se nőtt, háborúba kellett mennie a királynak.

A királyfi menni akart utána. Volt egy ügyes kis lova, mindig azon lovagolt, az anyja sokszor megdorgálta érte, de ő nem adott rá semmit, készülődött az apja után.

Egyszer aztán egy félkezű tábornok hozott a királytól üzenetet. A királyfi elborzadt tőle meg a háborútól, s abbahagyta a nagy készülődést. De a tábornok túl sokat volt náluk, annyira, hogy egyszer azt mondja a kis ló a királyfinak:

– Hallod-e, édes gazdám, nem vettél észre semmit? Mert a királyné a tábornokkal nagyon jóban van. El akarnak pusztítani téged. Ne egyél, ne igyál többet velük, megleszünk együtt, még aludni is megalszol, ahol én.

Mikor aztán az istállóban sem volt tőlük maradása, felnyergelte a kis lovat, s az máris felkapta magával a levegőbe, s elrepültek.

Messzi országok felett jártak, egy idegen országba, a franciákhoz jutottak.

– Na, édes gazdám, megyünk a királyhoz – mondja neki a kis ló -, ott majd felfogadnak valaminek. De jól vigyázz, bármit is kérdenek, mindenre csak azt mondd: nem tudom! Itt van egy síp, ha bármi bajod lenne, csak fújj bele, s jövök segíteni.

Ezzel a lova eltűnt, ő meg meghajtotta magát a palotaőrző kapus előtt. Az kérdi tőle:

– Mi járatban vagy?

– Nem tudom.

– Akkor biz én sem tudok rajtad segíteni.

De a királyfi nem tágított, míg csak be nem engedték a királyhoz.

– Felség, jó lesz nekem kertészbojtárnak – szánta meg a kertész.

Volt a királynak három lánya is, azok meg sokat sétáltak a kertben. Kérdezgették a királyfit, de az csak azt mondta mindig: nem tudom. Nevettek rajta, s elnevezték Nemtudomkának.

De a legkisebbik sokat töprengett, hogy lehetne beszélni véle, mert nagyon megszerette.

Egyszer jött is rá alkalom. Az apjuk bejelentette, hogy az ünnepen mindenkinek menni kell a templomba, hát a kertész rábízta a kertet Nemtudomkára, nehogy valami történjen, amíg a templomban vannak.

A legkisebb királykisasszony elbújt, Nemtudomka meg megfújta a sípot, s ott termett a kis lova azonnal.

– Mi baj, édes gazdám?

– Nincs semmi, csak járjuk össze a kertet!

Felült a kis lova hátára, és mikor már csak a kopasz föld maradt, szállt le a lóról. A kis ló meg eltűnt.

– Gyönyörűségem! Hisz te tudsz beszélni! – ugrott a nyakába a királykisasszony.

– Tudok hát, de ha a titkomat elárulod, ezt az egész országot úgy taposom tönkre, mint a kertet!

– Hogy árulnám el, akit szeretek?!

– Akkor tudd meg azt is, hogy királyfi vagyok. De bújjunk el, mert jönnek haza a templomból! – ugrott be egy teknő alá.

A kertésznek szeme-szája felakadt, mi lett az ő szép kertjéből, kereste Nemtudomkát mindenfelé:

– Hol vagy, te rossz féreg?

Az ráfelelt a teknő alól:

– Nem tudom.

Na, kirántotta onnan.

– Ki járt itt? Azt csak tudod?!