János Vitéz
Volt egyszer egy legényke.
A határban találták. Nevet is összevissza adtak neki, mert a faluban minden házhoz eljárt, ki Jóskának, ki Gyurkának, ki meg Jankónak hívta, ahogy épp a szájukra jött.
De még így is csak felnőtt valahogy, s amint végre nagyocska lett, már legénykorba ért, talált egyszer az egri várnál a földben egy vaskardot. Elkezdett vele hadonászni, és végtére úgy gondolta, hogy ő már nem fél a világon senkitől, elindult hát a karddal világot próbálni.
Ment, mendegélt országokon keresztül éjjel-nappal, és egy nagy víz partjához ért.
Ott meg egy óriás nagy ember állta az útját. Megrettent, de a világért nem mutatta. A nagy ember meg odaszól neki, hogy rögtön rálép, menten agyontapossa, hogy mer ő itt mászkálni, mikor ez az ország az óriások országa?! Éppen őt állították ide őrködni!