Hökköm törpe
Lepillant a Szájso vizsga tekintettel, meglát egy arasznyit, könyörgő kezekkel.
– Buddha bálványkája? Élő faragványa?
Tagad a fejével, búsan néz szemével.
– Magamféle cseppség nagy magadtól kérem, lehess inségemben védő segítségem.
– Honnan jöttél, miből lettél? Palotámba hogy cseppentél?
– Anyám szülöttjének, csodák csodájának jöttem e világra, emberek gúnyjának. Engedd meg, nagy uram, nálad ellehessek, teli asztalodról morzsákat szedhessek. Kevéske az étkem, bérem leszolgálom, hasznodra is válhat kelésem, járásom.
Szájso jámbor szíve megesik a cseppen:
– Maradj palotámban, ha nem csurran, cseppen.
Nekigyűri karját, úgy lát munkájához, nyájas szóbeszéde úrhoz, szolgájához. El napestig tesz-vesz, szüntelenül fárad, arca verejtéke soha le nem szárad. Mindenki szerette, mindenki kedvelte, Szájso szép leánya túlig becézgette. Piacra ha kellett, templomba ha mentek, csepp legény ott lépdelt kis úrnője mellett.