Hökköm törpe
Otthagyja ladikját, pöttömnyi tálkáját, rója a nagy város rejtek zegét-zugát. Cifra palotának áll meg ajtajánál, tornyos kapufélfa bűvös csodájánál.
– Kié ez a szép ház? Ki lakhatik benne? – kérdi, csodát keltvén egy arasz emberke.
– Mikádó vezére, a bölcs Szájso – mondják és az egyarasznyit ugyan megcsodálják.
Benyit a nagy ajtón, díszes bejáróhoz, torka szakadtából emberért kiáltoz. Épp ott áll a Szájso, rácsos kertje mellett, hall egy gyerekhangot, semerre se lelket. Mégegyszer megszólal, kérvén engedelmet, odavigyáz Szájso, se testet, se lelket.
– Itt vagyok, ragyogok, bocskorod legalján – kiáltoz a törpe, száját nagyra szabván.