Erős János
– Én vagyok a Fanyűvő. Neked is kitekerhetem a nyakadat!
Dühbe gurult erre János. Odament, és úgy földhöz vágta a Fanyűvőt, hogy akkorát csattant, mint mikor a vihar egy hatalmas tölgyfát dönt ki. Erre a hosszú ember rimánkodni kezdett az életéért, és azt mondta, hogy szívesen szolgájává szegődik. Mire János kihúzta a földből, és aztán együtt folytatták tovább az utat.
Néhány nap múlva egy kis házikóra akadtak az erdőben, a háznak azonban nem volt lakója. Ekkor megszólalt János:
– Költözzünk be ebbe a házikóba, és mialatt ketten közülünk vadásznak, a harmadik maradjon itthon, és főzzön valami ebédet.