Erős János
A másik kettő előre örvendezett hazafele menőben, hogy most majd ők verik el Jánost. De bizony az étel készen várta őket, így hát békében kellett maradniok. Mikor befejezték az ebédet, így szólt hozzájuk János:
– Most gyertek velem, és nézzétek meg az emberkét, aki felborította a fazekatokat! Odakötöttem kint egy fához.
Kimentek hát, de mit láttak? A törpe a fával együtt eltűnt. Ott azonban, ahol előzőleg a fa állott, hatalmas lyuk tátongott.
– Várj csak – mondta János -, megtalállak én téged!
Akkor faháncsból hosszú kötelet fontak, és azon leeresztették Jánost, de háromszor hét napig tartott, amíg a lába földet ért egy hosszú sötét folyosóban. Végre aztán kivilágosodott körülötte, és újra égbolt borult föléje. János meglátott egy hatalmas palotát és bement.