Erős János
– Jöjjetek velem! – mondta nekik János, és azok követték.
János ekkor az álnok szolgákra gondolt, és a szép királylányokra, azok közül is különösen a legfiatalabbra és egyben legszebbre, akit feleségül akart venni.
Kis idő múltán találkozott a szolgáival, azok még akkor is veszekedtek, mert egyik sem akarta átengedni a másiknak a legfiatalabb királykisasszonyt. A három leány távolabb állt, és onnan figyelték a veszekedést. Ekkor János váratlanul a dulakodók közé lépett, éppen akkor, amikor azok keményen összeakaszkodtak. Mikor meglátták őt, nyomban megdermedtek a rémülettől, János pedig mennydörgő hangon rájuk kiáltott: