Erős János
Mérges lett erre János, felszaladt a hegyre, és kötésig belevágta az embert a földbe.
– Kíméld meg az életemet, és én szolgálni foglak – könyörgött a Kűmorzsoló.
– Hát jól van, nem bánom! – felelte János, s azzal kihúzta a Kűmorzsolót újra a földből, aztán együtt indultak tovább.
Elértek egy erdőbe. Ott megláttak egy embert, aki olyan magas volt, mint a fák. Ez az ember a görbe fákat kiegyenesítette, az egyeneseket meggörbítette. János megfenyegette, így szólván hozzá:
– Hagyod nyomban békében azokat a fákat olyannak, ahogyan nőttek, különben jaj neked!
A hosszú ember azonban csak nevetett, tovább munkálkodott, és visszakiabált: