Cseresznyefa, kivirított
– Cseresznyefa bölcse vagyok, száraz fákon élő lombot, friss virágot fakasztgatok.
Hallja a szót bölcs dájmió, hangzik fennen a parancsszó:
– Ha szód igaz és fakaszthatsz virágokat, ám fakasszad elevenre száraz fádat.
Előveszi kendőcskéjét, bontogatja selymes csücskét és a hamut el-kiszórja, cseresznyefa száradt, hervadt ág-bogára. És a nagy fa éledni kezd, levél rajta zöldelni kezd; rügyek, bimbók varázsosan fakadoznak, színvirágok ezerszámra nyiladoznak.
Nagyot néznek dájmióék, elképednek kettőskardú szamurájék; Buddha bűvös fája előtt meghajolnak, bálványkája oltáránál imádkoznak. Sáraranyat, drága kincset szórnak oda szent öregnek, áldott volta jutalmául, oltárának alázatos ajándékul.