Cseresznyefa, kivirított
Neszét veszi tőszomszédja, embertelen ebugatta, megsejtette mozsár dolgát, lisztjéből lett aranyporát és még aznap alázattal, arra kéri képmutató ábrázattal:
– Adnád kölcsön mozsárkádat, hadd őrlöm meg frissen termett gabonámat.
Mozsárkáját jámbor öreg odaadja, intéződjék dolga sora.
Hazaviszi, előveszi mozsárkáját, beleönti gabonáját s amint hántja, őrölgeti s aranylisztjét lesten lesi, gabna helyett ocsús piszok, lisztje helyett szürkés homok. Kapja magát vak dühében, megcsalódó keservében, szomszédjának famozsarát szerteszéjjel darabolja, mindenestül tűzbe dobja.
Türelmetlen vár gazdája segedelmes mozsarára. Odakiált, kéri vissza mozsárkáját, lisztet őrlő, aranyöntő malomkáját.