Cseresznyefa, kivirított
– Ha fakaszthatsz virágokat, ám fakasszad száraz fádat.
Kendőcskéjét az a kapzsi kioldozza, csücskés végét kibogozza és a hamut, bűvös hamut két kezével el-kiszórja, cseresznyefa hervadozó ág-bogára.
Ám a fája, száraz ága nem virul ki, se levele, se bimbója nem zöldel ki, virágok se nyiladoznak, illatok se illatoznak. Kendőjéből, csücsköséből csupa hamu szóródik szét és ellepi száját, szemét, orrát, fülét riksájában üldögélő dájmiónak, selyemruhás, kettőskardú szamurájnak, lovon ülő valamennyi daliának.
Megannyija szenvedelmes dühbe gurul, sok vasmarok összeszorul; száraz fáról az álszentet lelódítják, csúfságosan megcsúfítják; büntetésül, okulásul mindhalálig csak a másé, édes másé után vágyik, vágyakozván áhítozik.