A zarándok és az Isten angyala
Mikor már mindenki első álmában volt, felkelt a zarándok útitársa s egy késsel elvágta a gyermek nyakát. Azzal felkeltette a zarándokot és szép suttyomban tovább utaztak.
Másnap estére más faluba értek, s ott is találtak egy jószívű gazdára. Ez nemcsak szállást adott, hanem jó vacsorát és bort, annyit, amennyit csak meg győztek inni. Volt a gazdának egy szép ezüst-pohara s vendégeit mind abból kínálgatta. Biztatta, csak igyanak abból a pohárból, ő is mindig abból iszik s más poharat még a szájához sem venne. Lenyugodtak a jó boros vacsora után. De a zarándok társa csak azt várta, hogy a gazda hortyogni kezdjen. Leakasztotta az ezüst-poharat a szegről, azzal keltette a zarándokot, hogy tovább egy házzal!