A zarándok és az Isten angyala

Olvasási idő: 4 Perc

Egy gazdag embernek igen-igen sok szép báránya volt. Kihajtatta kicsi szolgájával a rétre, hogy legeltesse ott. De meghagyta, hogy a bárányok s a feje!… úgy viselje gondjukat. Amint a kis legény a bárányok mellett furulyázgatott, arra jött egy hetyke legényke s addig kötekedett a kis juhászbojtárral, hogy ez botjával úgy fejbe teremtette, hogy a kötekedő legény nyomban szörnyet halt. Megijedt a kis bojtár, széttekintett, hogy nem látta-e valaki, aztán egy árokba temette a holttestet. Mikor este hazament a bárányokkal, hiányzott egy közülük.

A gazdag ember a fiát elküldötte a kis juhászbojtárral, hogy keressék meg az elveszett bárányt. De mikor semmiképpen a nyomára nem akadtak, rátámadt a gazda fia, hogy bizonyosan megette, s úgy megütötte botjával, hogy még egy jajszót sem kiálthatott, szörnyű halált halt. Gondolta a gazda fia: Úgysem lát senki az ég alatt, eltemetem egy árokba. El is temette éppen abba az árokba, hol a másik legényke feküdt.