A mészáros legény
Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl volt, túl a nagy üveghegyeken, a korpa kazalon innen, messze, messze, messzire, éppen mint a csűr ide, volt a világon egy nagyon gazdag mészáros s annak volt egy fia. Azt mondja egyszer az öreg mészáros a fiának:
– Édes fiam, én már kiöregedtem a mészárosságból. Nem arra való vagyok már én, hogy a gazdaságot folytassam. Átadom immár neked.
No jó, a fiú átvette a gazdaságot.
Nemsokára azután vásár volt a szomszéd városban. Fölnyergeli hát a fiú a lovát, pénzt tesz a zsebébe, hogy ő majd azon vágómarhát vesz. Avval útra kél. Megy, mendegél, egyszer egy faluba ér. Ott bemegy a kocsmába, hogy majd megebédel. De bizony a többi mulatók közt neki is kedve szottyant, ott maradt s csak úgy naplemente tájban ment megint tovább. Hanem egy kis erdőben úgy ráesteledett, hogy elvesztette az utat és sehogysem tudott ismét ráakadni.