A zarándok és az Isten angyala
Elhagyta kicsi házikóját s elindult a világba. Túljárt már hetedhét országon s egy emberre talált, aki egy nagy tűz mellett heverészett. Letelepedett ő is a tűz mellé s ott elbeszélte, hogy mily járatban van.
Azt mondja a másik ember:
– Én is olyan kegyes életet éltem, mint te, de hogy láttam a rosszak boldogulását, a jók sanyarú életét, eltökéltem magam, hogy többé nem kegyeskedem, hanem élek, ahogy Isten más teremtése.
Barátságot fogadtak egyszerre s virradatkor elindultak ketten. Estére beértek egy faluba s a legelső jobb külsejű háznál szállást kértek éjjelre. A gazda, kinek szép felesége volt s egyetlenegy fiacskája, azt mondta: Istené a szállás! – és még vacsorára is meghívta vendégeit. Azután ágyat vetettek nekik s egymásnak nyugalmas jóéjtszakát kívánva, lefeküdtek, elaludtak.