A csodaparipa
Ekkor megkérdezte tőle az öregember:
– Mik ezek itt?
– Agyonütöttem az erdőben egy tizenkét fejű bakot, annak a tizenkét feje.
– Vigyázz, fiú, mert még megjárod! Ne menj többet az erdőbe!
De a fiúnak most még az eddiginél is nagyobb kedve támadt, s még jobban űzte a kíváncsiság: “Mi minden lehet még ott!” – gondolta magában, és másnapra kelve még mélyebben bement az erdőbe. Az eddiginél is nagyobb csend vette ott körül, s az erdő mélye mindazt felülmúlta szépségében, amit eddig látott.
Egyszer csak meglátott egy házikót, előtte egy öreg-öreg anyóka állt, az volt az erdő anyja.
A fiú odament hozzá, és barátságosan köszöntötte.