A csodaparipa
A fiú beszélni kezdett neki az újabb feladatról.
– Vezess ki engem az udvarra, s akkor majd mindjárt el tudod kezdeni a fejést!
Alig értek ki az udvarra, a paripa olyan hideget fújt a bal orrlyukából, hogy a lovak lába odafagyott a talajhoz. Így azután a fiú könnyen elvégezte a fejést, hiszen a kancák úgy álltak ott mint a kezes bárányok.
Mikor a kád megtelt, tüzet raktak alája, és amint a tej forrni kezdett, a király megremegett, mert észrevette, hogy ez a veszélyes vállalkozás az életébe kerülhet.
Ekkor a sellő felkiáltott:
– Először a szolga fürödjön meg, aki engem, a csődörcsikómat és a kancáimat idehozott! – Gyűlölte ugyanis a fiút, amiért mindezt képes volt véghezvinni, és először őt akarta elpusztítani.