A csodaparipa
– Most aztán gyorsan föl, és vágtassunk innen! – súgta neki a lova.
A fiú nyeregbe pattant, s a csődörcsikó kénytelen volt felállni és nyomon követni őket. Akkor olyat dobbantott, és olyan hangosan felnyerített, hogy a fiú csontja velejéig megrázkódott belé.
Egy idő múlva megszólalt a paripája:
– Nézzél csak vissza! Nem látsz semmit?
– Egy felhőt látok emelkedni.
– A ménes az. Ha utolér bennünket, akkor elvesztünk, mert a lovak agyontaposnak mindkettőnket!
Akkor a csődörcsikó megint toporzékolt és nyerített.
– Nézz vissza! – mondta a paripa.
– Már látom a sok lófejet!
Erre vágtatni kezdtek minden erejükből, és mikor átnyargaltak a kastély kapuján, a csődörcsikó harmadszor is toporzékolt és nyerített. Néhány perccel azután már a kancák is ott termettek, és beügettek a kastély udvarába.