A csodaparipa
– Igen – felelte a boszorkány.
Alig ejtette ki a vénasszony a száján az igent, a fiú lecsapott rá a kardjával úgy, hogy a feje abban a pillanatban a földre hullott.
Aztán addig ásott a fa tövében, amíg végre leért a hatalmas kőig. Megtalálta a békát, megfogta, és hazasietett vele, végighúzta háromszor az öregember két szemén, aztán úgy vágta a homlokához, hogy a béka ezer darabra szakadt, s lám, az öregember szeme nyomban meggyógyult, olyan élesen látott vele, mint a nap.
A szétzúzott békából pedig előpattant egy kis alak, és így kiáltott:
– Köszönöm neked, hogy megváltottál! A vén boszorkány nem mondott el neked mindent: az undok béka alakjában ott kellett ülnöm a sárkányfiak kincsén és őriznem! – Azzal eltűnt egy sziklahasadékban.