Vasjankó
Addigra tizenkét szolgatársa már telerakta az összes szekereket, és hazafelé tartottak. Akkor Vasjankó odakiáltott nekik:
– Előbb hazaérek én, mint ti, és százszor annyi fát viszek, mint ti tizenketten együttvéve!
Kinevették és továbbhajtottak. De Vasjankó a fél erdőt összekötötte, és a kocsira rakta, a két ökör, a farkas és a nyúl mögé, az ördög nyakába, és hazafelé fordította a szekeret.
Mikor kihajtott az erdőből, látja ám, hogy a tizenkét szekér még – úgy, ahogy ő gondolta – bent vesztegel a sárban. Erre fogta a fát a befogott szekérrel együtt, az egészet a nyakába vette, és úgy vitte át azon a rossz útszakaszon, azután a többi szekeret is kiemelte a sárból, azok azonban kénytelenek voltak mögötte hajtani.