Vasjankó
Akkor Vasjankó megkérdezte, nem akarják-e megfogadni szolgának. Mivel igen keménykötésűnek látszott, a pap azt gondolta:
– Ennek biztosan hasznát venném. Igaz, hogy van már egy tucat szolgám, de ahol tizenketten esznek, ott a tizenharmadiknak is jut valami.
– Gyere be! – kiáltotta nagy hangon. – Én felfogadlak!
A béresek, akik egész napon át nehéz munkát végeztek a földeken, és nagyon éhesek voltak, éppen akkor ültek a tálhoz. Az új szolgát is odaültették az asztal mellé, ő azonban egymaga többet evett, mint a többi tizenkettő együttvéve, úgyhogy a tál pillanatok alatt kiürült, és a többiek éhesen maradtak.