Vasjankó
Odaérve a pokol kapuja elé, egyet csördített az ostorral, és elkiáltotta magát:
– Nyissátok ki!
Az ördögök rémülten futottak össze, egymástól kérdezgetve: vajon ki lehet ez. Akkor a sánta ördög keresztülkémlelt a kapurésen, és meglátta az idegent:
– Jaj nekem, végünk van, hiszen ez Vasjankó! – kiabálta, és azzal elfutott a pokol legsötétebb zugába, a többiek meg utána.
Vasjankó végül is elunta a hosszú várakozást a kapu előtt, belökte a pokol kapuját, akkorát taszítva rajta, hogy csak úgy csikorgott minden eresztékében. De az egész pokolban egyetlen lelket sem látott a kárhozottakon kívül, akik cölöpökhöz kötözve hevertek szanaszét. Vasjankó valamennyiüket föloldozta.