Vasjankó
– Ha annyit is dolgozik, amennyit eszik, akkor rendben van – gondolta a pap.
Másnap reggel a tizenkét szolga szokás szerint korán felkelt, és elment szénát gyűjteni. Vasjankó azonban délig aludt, és amikor a szolgálók ételét az asztalra tették, ő is felkelt, és velük evett – a tál most is hamarosan kiürült.
Éppen küldték a béreseknek is az ételt ki a rétre. Erre ő is felkerekedett, és kiment a mezőre, és azok elől is mindent fölfalt, aztán, mint aki jól végezte dolgát, lefeküdt és elaludt.
A szolgák emiatt nagyon bosszúsak voltak, és azt mondták egymás között:
– Ez mindent felfal előlünk, és semmit sem dolgozik. Gyertek, keltsük fel, dolgozzon hát ő is!
