Olvasási idő: 3 Perc Messze földön, hegyeken túl, zúgó erdőn, tengeren túl élt apóka egymagában, szélkikezdte, viharverte viskójában. Jámbor szónak, gazdag szívnek szegény ura, cserje-csalit udvarában küszöb őrző komondora. Történt egynap virradtakor, Hajnal arca rózsás színben ragyogtakor, nagyhirtelen előterem állatkája s emberszóra ekkép nyílik állatszája: – Ahol állasz, talpad körül, ásd fel földed magad körül. Jámbor apó előveszi vasásóját, nekigyűri öreg karját és földjéből
