Szerencse és az Áldás
– Jaj, uram, drága portéka az – felelt a szegény ember.
– Adok érte egy véka ezüst húszast – mondotta az örmény.
– Jaj, uram, drága portéka az – kötötte meg magát a szegény ember.
– No hát adok két vékát.
– Nem én, uram, három vékán alól; annyit megér az testvérek között is.
Kezet csaptak. Az örmény tudta, hogy mit vesz és szívesen adott érte három véka húszast. Mindjárt le is mérette a szekérről és behordatta a pénzt. A szegény ember is örvendett a vásárnak, mert nem tudta, hogy mit árul. Gondolta, hogy ebből telik gyertyára is, meg más egyébre is. Másnap megvett egy szép jószágot, vett szántót, kaszálót s még azon az őszön annyi szép búzát csépeltetett, hogy nem tudott betelni a gyönyörűségével. Vett hat szép ökröt, két lovat szekér elé, egyet hátast s a szent-mártonnapi vásárra olyan szekér búzát vitetett be a városba, hogy a hat ökör alig bírta. Ő maga a hátas lovára ült és kísérte nagy peckesen a búzás szekeret.