Szerencse és az Áldás
A Szerencse s Áldás már ott állottak a város végén, mire odaért. Azt kérdi a Szerencse az Áldástól:
– Ismered-e, Áldás, ezt az úri embert?
– Nem én – felelt az Áldás – nem emlékszem rá.
– Pedig ismerhetnéd – mondja a Szerencse – mert a te egyszeri seprüs embered. No ládd-e, hogy gazdag embert csináltam belőle egy krajcárral is.
Az Áldás erre elszégyelte magát és azt mondta:
– Igazad van; most már látom, hogy az áldás szerencse nélkűl nem sokat ér.