Szerencse és az Áldás
– Kiesett az eszetek kereke? – kérdezte a szűcs, mikor a száz forintot követelték – hiszen te magad öntötted a csávába a korpát!
Mit volt mit tenni, pénz nélkül oldalogtak haza s a szegény ember ismét csak kiment az erdőbe, kötött egy hát seprűt s avval elindult a városba. A Szerencse már messziről meglátta s így kezdett incselkedni az Áldással:
– Nézd csak, nézd, Áldás! ahol jön a szegény ember egy hát seprűvel.
Az Áldás nagyon megharagudott, elébe ment a szegény embernek:
– Hogy mer kend seprűt hordani?
Ez elbeszélte, milyen szerencsétlenül járt a száz forinttal.
– No – mondja az Áldás – adok még százat, de többet meg ne lássalak seprűvel.