A király nyulai

Olvasási idő: 4 Perc Hol volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl volt, volt egyszer egy szegény asszony. Ennek a szegény asszonynak volt három legény fia. Olyan szegények voltak, mint a templom egerei. Vízzel főztek s bottal reá rántottak, úgy éltek egyik napról a másikra. Egyszer a legények megelégelték ezt a nyomorúságos életet s rászánták magukat, hogy elmennek hazulról.

Azt mondja egyszer a legidősebb az anyjának:

– Édesanyám, süssön nekem egy kis hamuba sült pogácsát, mert én elindulok szerencsét próbálni.

Süt is a szegény asszony s a legény elindul világgá. Megy, mendegél ország-világ ellen, hegyen-völgyön által s egy aranyos kúthoz ér. Letelepedik melléje, előveszi a hamuban sült pogácsát s falatozni kezd belőle. Amint ott eddegél, egyszerre csak elébe szökik egy kis egér s azt mondja:

– Hallod-e te, szegény legény, adj egy kicsit abból a pogácsából, éppen hét napja, hogy egy befaló falatot nem ettem.

– Nem bánom én – felelt a legény – ha hetvenhét napja nem ettél is, csak nekem legyen elég.

Erre elcincog nagy szomorúan az egérke, bebúvik egy lyukba, a legény pedig tovább mendegél. Addig ment, addig ment, mig egy király városába nem ért. Egyenesen a király palotájának tartott, leült a kapu eleibe s ott várta a jó szerencsét. Hát egyszer csak kijön a kapun a király maga, meglátja a legényt, még köszön is neki s azt kérdezi tőle:

– Mi járatban vagy te, szegény legény?

– Én bizony, felséges királyom, szolgálatot keresek, ha valahol találnék.

Azt mondja a király:

– Jere csak be, szegény legény, van az én udvaromon száz darab nyúl, ezeket rád bízom. Hajtsd ki a mezőre s úgy vigyázz rájuk, hogyha csak egyetlenegy is el találna veszni, a nyulak s a te fejed…

Másnap reggel kihajtotta a legény a száz darab nyulat. De ezek bizony, ahogy kiértek a mezőre, a száz százfelé futott. Szörnyen megijedt a legény, még feléje sem mert nézni a király palotájának, megfutamodott s hazáig meg sem állott. Elbeszéli otthon, hol járt, merre járt, mi minden történt vele.

Itt előállott a második legény, hogy most már ő próbál szerencsét. Erősen fogadja, hogy ő megőrzi azt a száz nyulat, ha addig él is. De bizony ő is úgy járt, mint a legidősebb fiú. Az aranyos kútnál ő is leült falatozni. Az egérke tőle is kért egy kicsit a hamuban sült pogácsából, de bizony ő sem adott. Aztán addig ment, míg a király városába nem ért, beszegődött a királyhoz, de ahogy első reggel kicsapta a nyulakat a mezőre, uccu! a száz nyúl megint százfelé futott. Hazament a középső fiú is nagy szomorúan.

Most a legkisebb fiú cihelődött neki, hátha neki jobban szolgál a szerencse. Süt az anyja neki is egy hamuba sült pogácsát, akkorát, mint egy jó nagy taligakerék, evvel elindul világgá. Megy, mendegél s elérkezik az aranyos kúthoz. Amint ott eddegél, egyszerre eleibe fut az egérke s igen szépen kéri, hogy az Istenért, az Isten nevében adjon neki egy falat pogácsát, mert éppen tizennégy álló napja, hogy nem evett.