Az óriásölő
Ezzel felkerekedtek. Alig tettek azonban az óriások néhány lépést, a fiút máris elveszítették szem elől, mert az ugyan megállás nélkül futott utánuk, mégsem volt képes utolérni őket. Akkor az egyik óriás visszafordult, felültette a fiút elöl a kalapjára, és alig léptek néhányat, már látták is a várat, s a fehér kiskutya megint ott járt-kelt a várfalon.
Akkor az óriás letette a fiút, és így szólt:
– Másszál közelebb, hiszen te csak akkora vagy, mint valami bogár, téged nem fog észrevenni, s lődd agyon!
A fiú lőtávolságig előrelopakodott, felemelte a puskáját, és durr! – a kiskutya már ott is hevert élettelenül a várárokban.