Az óriásölő
– Ó – gondolta a fiú nyomban -, ezzel le tudnám rázni a nyakamról az óriásokat!
Megpróbálta leemelni a kardot, de az bizony meg sem mozdult. Ivott egyszer az üvegből, s akkor leemelte, de a kard olyan súlyos volt, hogy kihullott a kezéből. Másodszor is ivott, s akkor már fel tudta emelni, mikor pedig harmadszor is ivott, már olyan könnyen tudta suhogtatni a levegőben, mintha csak pelyhet tartana a kezében.
– Ez hát rendben lenne! – gondolta magában. – Mielőtt azonban elmennék, hadd aluszom egy kis ideig a szépséges királykisasszony mellett!
Azzal odafeküdt a hercegnő mellé az ágyba, és elaludt.
Mikor aztán felébredt, gyorsan felugrott, kapta a kardot, és kiszaladt, mert már csak néhány perc volt hátra addig az időpontig, amikor a kastélyban mindenki felébred.