Az óriásölő
– Hazudik, hazudik! De hiszen megmondtuk, hogy szégyent hoz ránk a hazugságaival! – kiáltották egyszerre anyja és fivérei.
– Pedig ennek mégis csak igaznak kell lennie! – gondolta örömmel a királyleány, s így szólt a fiúhoz: – Mesélj csak tovább!
És a fiú mondta tovább: hogyan ugrott fel gyorsan, kapva a kardot, és hogyan vágta le vele a három óriás fejét, ahogy egymás után átmásztak a falba vágott lyukon.
– Már megint hogy hazudik! – kiáltott az anyja és a fivérei.
– Tovább! Csak tovább – szólt közbe a királyleány. – Mondja csak el végig!
Na, elmondta azután, hogyan törölte le kardjáról a vért, hogyan akasztotta azt vissza a helyére, és búcsúzóra hogyan nyomott forró csókot a királykisasszony homlokára, aztán elsietett; a kastély toronyórája éppen egyet ütött, amikor kijutott. Akkor visszament az erdőbe fivéreihez és anyjához, akik még javában aludtak. Reggelre kelve aztán továbbindultak együtt a szent erdei kápolnához, keletre, és most íme, itt van. Az igaz, hogy a királyleányról és az óriásokról szóló történet valóban különös, de erre is vannak bizonyítékai.