Az óriásölő

Olvasási idő: 10 Perc

Volt egyszer egy gazdag kereskedő, annak volt három fia; az apjuk mindegyiküknek építtetett egy nagy kőházat. Amikor pedig elérkezett a halála órája, ágyához hívatta fiait, és így szólt hozzájuk:

– Sokat vétkeztem életemben. De ha halálom után anyátokkal együtt elmentek búcsútjárni keletre, a szent erdei kápolnához, akkor remélem, hogy elnyerem vétkeim bocsánatát.

A fiúk megesküdtek, hogy teljesítik atyjuk kívánságát. A temetés után azonban hosszú időre megfeledkeztek ők is, anyjuk is az ígéretről.

Egyik éjszaka azután nagy robajt hallottak a házban. A következő éjjel a zaj megismétlődött. A harmadik éjszakán papot hívattak, hogy imáival űzze ki a házból a szellemet. A pap azonban azt mondta, hogy ha a következő napon nem indulnak el búcsút járni atyjukért, akkor a szellem minden éjjel meg fog jelenni.

Erre a fiúk anyjukkal együtt felkerekedtek, s mindegyikük vitt magával egy légpuskát. Éjszakánként az erdőben aludtak, felváltva őrséget álltak azonban, nehogy a rablók vagy a vadállatok megtámadják őket. Először a legidősebb fiú őrködött, azután a középső, tizenegy órától egy óráig pedig a legfiatalabb testvérre került a sor. A legkisebbet azonban fivérei ostobának tartották, és így beszélgettek egymás között:

– Aludjunk csak zavartalanul, az öcsénk nyugodtan őrt állhat egészen reggelig!

Nagy tüzet raktak, azt az öccsük jól felszította, és aztán messzebb állt tőle.

Hát egyszer csak jött egy vérszomjas oroszlán, és egyenesen a fiúra rontott. Az fogta a légpuskáját, és mikor a bestia már egészen közel ért hozzá, lelőtte. Csak egyetlen durranást lehetett hallani, és az oroszlán kimúlt.

Anyja és bátyjai mélyen aludtak. A fiú fogta a kését, levágta az oroszlán egyik mancsát, eltette, azután félrehúzta az oroszlán tetemét, és befedte lombokkal, majd újra odaállt az őrhelyére.

Ekkor egy vad medve törtetett egyenesen feléje.

– Ez veszélyes vadállat – gondolta magában a fiú. – A lövésemnek nagyon biztosnak kell lennie!

Hagyta hát, hogy a medve egészen a közelébe érjen, csak akkor lőtt rá. Csak egyetlenegy durranás hallatszott, és a medve holtan rogyott össze. A fiú ennek is levágta az egyik mancsát, azután odavonszolta a kimúlt oroszlán mellé, és betakarta lombbal.

Alighogy ezzel végzett, égő szemekkel és kitátott torokkal feléje csörtetett egy farkas.

– Ez még veszélyesebb vadállat – mondta magában a fiú. – Most aztán össze kell szednem magamat!

Egészen közel engedte magához a farkast, úgy, hogy a puskája csöve már az állat szájába ért, akkor szerencsésen lelőtte, levágta egyik mancsát, eltette a többihez. Aztán a farkast is odavonszolta az oroszlán és a medve mellé, majd befedte lombbal.

Ezután már semmiféle állat nem jött arra, s nyugodtan telt el az éjszaka.

Akkor azt gondolta a fiú, megnézi, nem akad-e a közelben ház. Felmászott hát a legmagasabb fára, és a távolban hatalmas tüzet vett észre. Sapkáját a tűz irányába hajította, azután lejött a fáról, és elindult abba az irányba, ahol a lángokat látta. Nagy ijedtségére három hatalmas óriást látott ott, akik éppen egy ökröt forgattak a nyárson. Gyorsan felkúszott egy közeli fára, nehogy észrevegyék, és onnan figyelte őket.

Az óriások egyszer csak levették a tűzről az ökröt, és darabokra tépték. Az egyik óriás éppen egy ökörcombot akart a szájába venni, amikor a fiú hirtelen elszántsággal fogta a légpuskáját, odacélzott, és ellőtte a combot az óriás szája elől. Az ráförmedt a szomszédjára: