Az óriásölő
Akkor az anyja és két testvére elkezdtek kiabálni:
– Ne hazudj! Ne hazudj!
– Mivel félbeszakítottak – kiáltotta a fiú -, most már nem mondom tovább. Hiszen megmondtam az elején, hogy közben itt-ott hazudnom is kell!
A királyleány azonban olyan nagyon könyörgött, hogy végül mégis folytatta:
– Az én történetem valóban hazugságnak hangzik, itt vannak azonban a bizonyítékaim.
Azzal elővette az oroszlán-, a medve- és a farkasmancsokat, és megmutatta.
Nagyot dobbant erre a királyleány szíve, és azt gondolta magában:
– Szóval ez az! Csak tovább, tovább!
Most a három óriásról szóló történet következett. Elmondta a fiú, hogyan ültek azok hárman a tűznél, hogyan sütötték nyárson az ökröt, ő maga hogyan mászott fel a legmagasabb fára, hogyan bosszantotta fel mindhármukat, hogyan szedték aztán le őt a fáról, miként ment el velük a király kastélyához, hogy segítsen nekik ellopni a királykisasszonyt; hogyan lőtte le a fehér kiskutyát a várfalon, aztán hogyan mászott át azon a résen, amit az óriások törtek a falban, és hogyan jutott be a vár belsejébe, a szobákba. Az első szobában a király aludt, a másodikban a királyné, a harmadikban pedig a királykisasszony. És itt egy kard függött a falon meg egy üveg, és az üveg alatt felirat állt, amely szerint, aki háromszor iszik abból az üvegből, az meg tudja lóbálni a kardot, és bárkit agyoncsaphat vele. Ő azon nyomban a tohonya, buta óriásokra gondolt és arra, hogy igazán kár lenne, ha ők kaparintanák meg a szépséges királylányt. Aztán egy kis ideig ott aludt a királykisasszony mellett.