Az Angyalbárányok
Harmadik nap is csak ugy tett a lusta pásztor, mint az első kettőn. Az nap este azt mondja neki az öreg ember, mikor hazaérkezett:
– No édes fiam, kitelt a szolgálatod, hát mit kivánnál bérbe: egy tál aranyat-e vagy a lelked üdvösségét?
A fiú nem sokáig gondolkozott:
– Adja ide kend azt a tál aranyat.
Az öreg ember előhozott egy tál fényes aranyat s a fiu szűrujjába töltötte.
Haza indult másnap reggel, alig várta, hogy megvirradjon. Utközben befordul egy kurta kocsmába. Eszik, iszik kedvire. Mikor leitta magát, mind kivették szürujjából az aranyat ivópajtásai, őtet meg ott hagyták; csak olyan üres kézzel ment haza, mint a milyennel elment.