Az Angyalbárányok
Odaadja a fiú a kis ládát meg az üveget.
Az öreg ember a fejét csóválta.
– Jaj fiam, te nem abból hoztál, a miből ezek ettek, ittak. Holnap majd csak abból hozz ám.
Második nap ujra kihajtja nyáját a lusta fiu. Megint ugy tett, mint tennap. A szelid kis bárányt megint elkergette oldalától s nem ment utána a bárányoknak a hidon túl. Ott várta őket a hidfőnél míg vissza nem jöttek. Akkor azután ujra tett valami füvet a ládikájába, s a folyóról vizet merített az üvegcsébe, avval haza hajtotta a bárányokat, ugy se kellett azoknak egy harapás fű sem, s a vizre sem néztek rá.
Az öreg ember megint csak a fejét csóválta.