Nemtudomka
– A jegygyűrűnk! Hát hogy kerül ez máshoz? – meredtek a gyűrűkre. A két sógor kezdett már izzadni, mert a többi szégyen még hátravolt, a gyűrűk nyoma, a fogak helye! Mert biz mindenre sor került.
Nemtudomka meg akkor azt mondta a királynak:
– Én vagyok Nemtudomka. Királyfi, akivel a legkisebb lányodat tyúkólba zártad össze. Na, ezt az egy ítéletedet nem kell visszavonnod, mert nálunk boldogabb párt úgyse látsz. De vajon ti meg vagytok-e elégedve a híres férjetekkel? – fordult a sógornőihez.
– Dehogy vagyunk! Ilyen hitványak többé nekünk nem kellenek!
– Akkor pedig pusztuljanak a háztól! – fordult ellenük most már a király is.