Agárdi
Olvasási idő: 3 Perc
Debrecenben, aratás idején történt ez az eset. Sok földje volt Agárdinak, jó búzavetése, kiderült, hogy aratáshoz fel kell fogadni néhány aratót.
Megparancsolta hát a János kocsisának, fogjon be, elmennek az embervásárra aratót fogadni. János befogott öt lovat, mert a nemzetes úr ötös fogattal járt a tanyára is, elöl három ló, a hámfánál kettő, és nyeregből hajtott a kocsis.
Így mentek ki az embervásárra, de már nem leltek egy szál embert sem, mindenki elszegődött, aki arra való volt. A Csapó utca végén volt egy csárda, ott is leszálltak, hátha találnak lézengő embert. Négyet találtak is. Négy cigány hevert a csárda árnyékában. Agárdi meg is szólította őket:
– Akartok-e dolgozni, morék?
– Hogyne akarnánk, instálom (kérem szépen)! – válaszolták a cigányok.
– Aztán értitek-e az aratást?
– Voltunk mi már ilyen munkában, instálom! – állították a cigányok.
– Na, jól van. Egy napra kaptok egy forint ötven krajcárt meg kosztot. Üljetek fel a szekérre, szombaton visszahozlak benneteket!
A Miklós utcában volt Agárdinak két háza egymás mellett. Mondja a cselédeknek, hogy még négy embernek pakoljanak élelmet a kocsira, enni is adjanak nekik, mert viszi a tanyára őket. Ha ettek, indulhatnak.
A tanyán rég dolgoztak már az emberek, a cigányok is hozzáfogtak ímmel-ámmal, inkább az árnyékot meg a kutat keresték. Agárdi bő gatyában, fél szemmel figyelte őket, mondta is magában:
– Na, ezekkel sokra megyek, akár vannak, akár se!
Jött a szombat, az embereket haza kellett vinni a városba. Felcihelődtek a cókmókjukkal együtt, a cigányok is kinéztek maguknak egy szekeret, de Agárdi leintette őket:
– Ne legyetek ott egymás hegyén-hátán, majd hazaviszlek négyőtöket a magam szekerén, hátul a faroskasban (a szekér vesszőből font tartozéka).
De közben a kocsisnak is kiadta a parancsot:
– Kösd ki a faroskast az eperfához! Érted?
Hogyne értette volna!
Fenn ülnek a cigányok hátul, a nemzetes úr elöl az ülésen, a kocsis a nyeregben, kicsapja az ostort, megkapja az öt ló a szekeret, a cigányok a kassal levágódnak! Óbégatnak az elnyargaló szekér után:
– Nemzetes úr, elmaradt a kas!
Agárdi meg visszakiabált:
– Hozzátok haza, már nem fordulok vissza!
A négy cigány elébb elagyabugyálta egymást, de hogy jól kicivakodták magukat, megegyeztek, hogy a kast mégis beviszik Debrecenbe, mert fizetés nélkül maradnak.
Agárdi kiöltözve állott ki pipázni a kapuba, várta a cigányokat. Jöttek is, már az utca végénél cipelték a kast. Azon tanakodtak, hogy is hívják a nemzetes urat, akinek a házát keresik. Egyik a másikra utalt:
– Mondjad már, te, olyan hosszú kutyaneve van!
Agárdi bevárta őket.
– Kit kerestek, hé!
– Nemigen tudjuk, instálom, olyan hosszú kutyaneve van.
– Nem Agárdi az, te?
– Az, az, instálom.
– Itt lakik, ni, a másik házban.
A cigányok megköszönték az útbaigazítást, Agárdi meg bement, visszavette a bő gatyát megint, és a másik háznál fogadta őket.
– Na, hé, hazahoztátok a kast? Jól tettétek, menjetek a tornácra, egyetek!
A cselédeknek odakiáltott: