Agárdi

Olvasási idő: 3 Perc Debrecenben, aratás idején történt ez az eset. Sok földje volt Agárdinak, jó búzavetése, kiderült, hogy aratáshoz fel kell fogadni néhány aratót.

Megparancsolta hát a János kocsisának, fogjon be, elmennek az embervásárra aratót fogadni. János befogott öt lovat, mert a nemzetes úr ötös fogattal járt a tanyára is, elöl három ló, a hámfánál kettő, és nyeregből hajtott a kocsis.

Így mentek ki az embervásárra, de már nem leltek egy szál embert sem, mindenki elszegődött, aki arra való volt. A Csapó utca végén volt egy csárda, ott is leszálltak, hátha találnak lézengő embert. Négyet találtak is. Négy cigány hevert a csárda árnyékában. Agárdi meg is szólította őket:

– Akartok-e dolgozni, morék? – Hogyne akarnánk, instálom (kérem szépen)! – válaszolták a cigányok.

– Aztán értitek-e az aratást?

– Voltunk mi már ilyen munkában, instálom! – állították a cigányok.

– Na, jól van. Egy napra kaptok egy forint ötven krajcárt meg kosztot. Üljetek fel a szekérre, szombaton visszahozlak benneteket!

A Miklós utcában volt Agárdinak két háza egymás mellett. Mondja a cselédeknek, hogy még négy embernek pakoljanak élelmet a kocsira, enni is adjanak nekik, mert viszi a tanyára őket. Ha ettek, indulhatnak.

A tanyán rég dolgoztak már az emberek, a cigányok is hozzáfogtak ímmel-ámmal, inkább az árnyékot meg a kutat keresték. Agárdi bő gatyában, fél szemmel figyelte őket, mondta is magában:

– Na, ezekkel sokra megyek, akár vannak, akár se!

Jött a szombat, az embereket haza kellett vinni a városba. Felcihelődtek a cókmókjukkal együtt, a cigányok is kinéztek maguknak egy szekeret, de Agárdi leintette őket:

– Ne legyetek ott egymás hegyén-hátán, majd hazaviszlek négyőtöket a magam szekerén, hátul a faroskasban (a szekér vesszőből font tartozéka).

De közben a kocsisnak is kiadta a parancsot:

– Kösd ki a faroskast az eperfához! Érted?

Hogyne értette volna!

Fenn ülnek a cigányok hátul, a nemzetes úr elöl az ülésen, a kocsis a nyeregben, kicsapja az ostort, megkapja az öt ló a szekeret, a cigányok a kassal levágódnak! Óbégatnak az elnyargaló szekér után:

– Nemzetes úr, elmaradt a kas!

Agárdi meg visszakiabált:

– Hozzátok haza, már nem fordulok vissza!

A négy cigány elébb elagyabugyálta egymást, de hogy jól kicivakodták magukat, megegyeztek, hogy a kast mégis beviszik Debrecenbe, mert fizetés nélkül maradnak.

Agárdi kiöltözve állott ki pipázni a kapuba, várta a cigányokat. Jöttek is, már az utca végénél cipelték a kast. Azon tanakodtak, hogy is hívják a nemzetes urat, akinek a házát keresik. Egyik a másikra utalt:

– Mondjad már, te, olyan hosszú kutyaneve van!

Agárdi bevárta őket.

– Kit kerestek, hé!

– Nemigen tudjuk, instálom, olyan hosszú kutyaneve van.

– Nem Agárdi az, te?

– Az, az, instálom.

– Itt lakik, ni, a másik házban.

A cigányok megköszönték az útbaigazítást, Agárdi meg bement, visszavette a bő gatyát megint, és a másik háznál fogadta őket.

– Na, hé, hazahoztátok a kast? Jól tettétek, menjetek a tornácra, egyetek!

A cselédeknek odakiáltott: