Mese a két fivérről, akik nagyon hasonlítanak egymásra
Reggel a legény úgy, hogy senki se tudja, magához vette az állatait, és elment a hegyekbe ahhoz a boszorkányhoz. Amikor odaért, ott egy kis kunyhót talált, amiben ott ült egy vénasszony, és a söprűvel tartotta a napot. A legény ráparancsolt, hogy menjen el onnan és vegye el a söprűt. A vénasszony így felelt:
– Én félek az állataidtól, még széttépnek. Itt van egy üstben víz, ha lelocsolod vele magadat és az állataidat, nem fogok félni.
Mihelyt a legény megtette ezt, azonnal ő is és az állatai is kővé változtak.
a testvére megunta már állandóan csak a világot járni, ezért visszatért oda, ahol a két testvér a fába döfte a kését. A bátyja kése megrozsdásodott, ezért így szólt magához: