Mese a két fivérről, akik nagyon hasonlítanak egymásra
– Van valami jeled, hogy te vágtad le a sárkányt? Én vágtam le, mert énnálam vannak a fejei.
A legény így felelt:
– A fejeit összegyűjtötted, de én előbb kivágtam a nyelveit.
Akkor kiszórta a tarisznyájából a sárkány összes nyelvét. Az emberek odasereglettek, hogy megnézzék a sárkány fejeit, amiket a kátrányégető hozott, és mindegyiket nyelv nélkül találták. A király most megparancsolta, hogy fogják el a kátrányégetőt, dugják be egy szénakazalba és égessék meg. A legényt pedig vejéül fogadta a király.
Abban a városban, ahol ez a király élt, sohasem sütött a nap. Az esküvő után azonnal, amikor a mi legényünk lefeküdt a királylánnyal, az ablakon túl, messze a hegyekben, megpillantott egy kis fényt és megkérdezte, hogy ki lakik ott. A királylány azt mondta, hogy az egy boszorkány, aki megállította a napot.